Ha egyetlen illatot kéne választanom, amit a legjobban szeretek, kérdés nélkül vágnám rá: mandarin!

Soha nem bizonytalanodtam el benne, sosem éreztem túl émelyítőnek, vagy szeszélyesen kiszámíthatatlannak. Minden emlékemben egy kedves, meleg, életvidám narancssárga illat mosolyog vissza rám, akár a mikuláscsomagot bontom ki, akár Apukám kezén érzem, amikor halomban tisztította nekünk, feltételezve azt, hogy így több C-vitamint tud belénk diktálni, (aminek nyilván esetünkben semmi alapja nem volt, megtisztítottuk volna magunk is).

Mondhatom, hogy a mandarin mindig egy kedves, bíztató barát volt. Most viszont már azt is értem, hogy miért éreztem így.

A mandarin (Citrus reticulata) a citrusok, egész pontosan a rutafélék botanikai családjába tartozik. A citrusfélék az élet örömének élvezetét testesítik meg; a nyitottságot mindarra, amit a Nap a kerek narancsos-sárgás gyümölcsökben megérlel, ami a nektár édes tápláló esszenciájában ölt testet. Számos illóolaj sorolható ide: az édes- és keserűnarancs, a neroli, a petit grain, a citrom, vagy éppen a bergamott, és a sort még tovább folytathatnánk.

A közös jellemzőiken túl azonban mindegyik egyedi karakterrel és energetikai üzenettel is bír. Mind közül pedig a legelbűvölőbb számomra a mandarin.

A mandarin azt hirdeti, hogy „Nyiss az élet örömeire! Tedd mindezt bátran, még akkor is, ha közben megsérülhetsz, mert csak így érdemes!” A mandarin nem nézegeti az Outlook calendárját a borkóstoló közben, hogy mi lesz holnap, nem aggódik amiatt sem, hogy az a gyönyörű türkiz színű cipő pont semelyik ruhájához nem fog menni, sőt azt mondja, hogy nem baj, mert majd választ hozzá egy színben passzolót. Nem gondolkodik kétszer azon, hogy jó ötlet-e azt a törzsi indiai henna mintát felrajzoltatni a karjára, ami pont ki fog lógni a mandzsettája alól a vezetői workshopon. Helyette azt mondja, hogy hajrá, egyszer élünk, és miért ne tennénk mindezt önfeledten, gyermeki ártatlansággal rácsodálkozva a mindennapok kalandjaira.

És azt is mondja, hogy ne aggódj, mert az is benne van, hogy felhorzsolod a térded, vagy összetörik a szíved. Nem azért, mert az nem fáj annyira. Piszkosul fáj! Hanem azért mert így érdemes, és ezzel együtt is ezerszer megéri, mint inkább bezárkózni a szobád négy fala közé, biztonságban, egyedül.

Épp most jött szembe az élet öröme. Nagyon kedves meleg barna szeme van. Hallom, ahogy a mandarin odasúgja nekem (pont úgy, hogy mindenki hallja), hogy hajrá, Kicsi! Nyilván csak viccel….

És mandarint simítok a csuklómra.

Mosolygósan kacsint egyet felém. „Na, mire vársz?”