Egy kis történelem óra következik, csak hogy tudjunk majd olyanokat mondani, hogy „ez már több ezer éves tudomány”, és „már az ókori egyiptomiak is ismerték az alfa-hyaloronsavat”. (Jó, azt pont nem)

Bár az aromaterápia elnevezés csak a 20. században terjedt el, az illékony növényi olajok használata már több ezer éves múltra tekint vissza. Az ókori kínaiak használtak először aromás növényeket közérzetjavításra, bár ők még leginkább csak az ezek égetése során keletkező füstöt hasznosították. Az igazi áttörést az egyiptomiak érték el felfedezve a desztillálást, akik már aromavizeket és illóolajokat is elő tudtak állítani, amikből különböző parfümöket, kozmetikumokat készítettek, illetve halottjaik balzsamozásához, és gyógyításhoz használták őket. Legkedveltebb alapanyagaik a cédrus, a szegfűszeg, a fahéj, a mirha és a szerecsendió voltak. Szinte hihetetlen, hogy a több ezer éves múmiáikon még a 20. században is érezhetőek voltak ezek az illatok. Elképzelem egy pillanatra a Chanel parfümömet 10 év múlva... :)

Az ókori egyiptomiaknak köszönhetjük egyébként a „parfüm” szót is (a latin per fumum kifejezésből, ami jelentése „a füstön keresztül”), amely mind a nők, mind a férfiak körében elterjedt használati cikk volt, csak akkoriban még a finom üvegcsékből szórt permet helyett egy szilárd parfüm kúpot tettek a fejük tetejére, ami a melegtől megolvadva beborította a fejbőrüket, így burkolva finom illatfelhőbe őket.

A szakrális szövegekben is számos utalást találunk az illóolajokra. A Bibliában például összesen 188 helyen említenek különböző olajokat, köztük a 10 szakrális illóolajat, amiket a keresztény liturgiából is jól ismerünk: mirha, tömjén, izsóp, cédrus, mirtusz, balzsamos szuhar, szantál, fahéj és onycha olaj.

Az illatok hagyományát a görögök vitték tovább, egyenesen az isteneiknek tulajdonítva az aromák mesterségét. Híres parfümkészítőjük, Megallos, a megaleion nevű olajos illatkeverékét nemcsak aromaként, hanem sebek gyógyítására és fertőzések ellen is bevetette.

A desztillálás technológiája ugrásszerű fejlődésen ment keresztül a 11. században, amikor a „hűtőfürdős kivezető csövet” kifejlesztve sikerült a lepárlást hatékonyabbá tenni. Aztán jöttek az alkimisták, akiknek sokat köszönhetünk, hiszen a „bölcsek kövének” kutatása közben nem mellékesen tovább bővítették az illóolajokra vonatkozó tudást. Az is sokat lendített az illatesszenciák népszerűségén, hogy a nagy pestisjárványok során az illóolajokkal foglalkozó orvosok, gyógyszerészek védettséget szereztek a betegséggel szemben. Ez az illóolajok antiszeptikus hatásának köszönhető.

A 17. századra az aromák tudománya szinte már művészetként volt nyilvántartva, és már a „gyógyszertárakban” is elérhető cikkekké váltak ezek az illatos esszenciák a nagyközönség számára. A hölgyek az ékszerészeik által készített míves üvegcsékben tárolták parfüm kincseiket.

A 20. században a vegyi- és gyógyszeripar fejlődésével megnyílt az út a szintetikus molekulák előállítása előtt, és bár nagy reménnyel indultak neki ezek terápiás hasznosításának, azonban gyorsan jött a kiábrándulás, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudják felvenni a versenyt a természetes eredetű anyagokkal. Hát hiába, a természetes mindig jobb! :-)

René-Maurice Gattéfossé a francia vegyésznek köszönhetjük a természetes esszenciális olajok 20. századi reneszánszát, és magát az „aromaterápia” szót is, aki egészen véletlenül fedezte fel újra varázserejüket, elősegítve a visszafordulást a hagyomány eredeti gyökereihez. Egy szerencsétlen laboratóriumi baleset során égési sérülést szenvedett kézfejét – jobb ötlet híján - egy hideg levendulaolajjal telt kádba mártotta, és megdöbbenten tapasztalta, hogy sérülése pár hét alatt teljesen hegmentesen meggyógyult.

A 20. század során számos neves aromaterapeuta mélyítette tovább az a felhalmozott tudást: Jean Valnet, Robert B. Tisserand, Madame Marguarite Maury. Napjainkban aromaterápia evilági őrzői leginkább Franciaországban, Németországban, Olaszországban vannak. Szerencsére az egyre több forrás és kutatási eredmény válik elérhetővé, és egyre több a képzett szakember is.

Akit picit mélyebben érdekel az aromaterápia, annak érdemes lehet ellátogatni a számos parfüm- és aroma képzés egyikére, de akár valamelyik alapanyag beszállító virágfarmra is. Elég jó választékot vonultat fel például az organikus gazdaságok „couchsurfing” szervezetének adatbázisa, a WOOF.

A kiégett rock sztároknak, vagy elnyűtt idegű irodistáknak nem is lehetne jobb töltődési lehetőség :-)