Nem rezzen meg a szemünk sem a fogorvosnál, amikor a fúró érzékeny részbe mar, nem habozunk leugrani arról a tengerparti szikláról a kéklő vízbe, nem állunk meg a félmaraton közben, mert a cipő feltörte a lábunkat. Erősek vagyunk, és bátrak.

De hol vannak ezek a fájdalmak ahhoz képest, amikor elveszítünk valakit, akit igazán, teljes szívünkből szerettünk? Akár váratlanul, akár hosszú vívódás (vagy betegség) után is következik be a veszteségünk, mindenképpen tátongó fájdalmas űrt hagy maga után.

Persze, az idő minden sebet begyógyít, majd elfelejtjük, csak a mára figyeljünk, menjünk el sportolni, meg kutyaharapást szőrivel... Sok az okosság, de mégis jól jönne valami instant enyhülés.

Hát itt is van, aroma nyelven, Ingrid Stradelmann „Elválás fájdalma” keveréke, amihez a következő összetevőkre lesz szükséged (ha nem kikeverve szerzed be): benzoe sziám, grapefruit, írisz, citromfű, szantálfa, cickafark, cédrus, cirbolyafenyő, jojobaviasz (zsíros olajként).

Ezt a keveréket különleges élethelyzetekhez, elsősorban a gyászfolyamathoz ajánlja az „alkotó”, legyen szó szakításról, válásról, vagy egyszerűen csak elköltözésről egy szeretett helyről. Ahogy írja: „E gyógynövényes illat lelki és fizikai fájdalmakat enyhít.[…] hogy az átélt fájdalmas eseménnyel békét köthessenek, függetlenül attól, hogy testi, lelki vagy térbeli veszteségről van-e szó.”

Fontos, hogy adjatok időt az elengedésnek; először le kell jutni a gödör aljára, hogy onnan elrugaszkodva újra feljussunk a felszínre.

Ott várlak majd, és elárulom, mi kell majd a szerelemhez. J