Szinte hihetetlen, hogy milyen váratlan csodákat hoznak a vásárok, amikor találkozom veletek, Kedves Vásárlók! Ma például megláttam a Szerelem igazi arcát. Annyira a hatása alá kerültem, hogy nem is írhatok másról, mint erről a gyönyörű emberi érzésről! És nem a karácsony miatt, illetve éppen annak ellenére, mert hiszem, hogy egy örökérvényű, ünneptől független, és egyetemes emberi érzésről van szó.

Egy kedves régi ismerősömet is vártam a mai vásárba, aki már előre jelezte, hogy a kedvesének szeretne karácsonyra illatot választani. Nagyon felkészült volt, előre tanulmányozta a leírásokat, és volt is néhány kiválasztottja. Végül két illat maradt a finisben: a Szerelem és a Szenvedély. Szinte tapintható volt a vívódása, legalább hatszor újra megszagolgatta mindkettőt, és egyértelmű volt, hogy a Szenvedély tetszik neki jobban. Mint illat, mint eneria, mint a szeretett nőről szóló jövőbeli vágykép. Ahogy utóbbihoz hozzáfűzte utólag, álszent lenne azt állítani, hogy nem ez volt a legerősebb érzése. (Igazság szerint a megállapítása az egész férfi társadalomra általánosítva vonatkozott, de én most férfi társaimmal szembeni tiszteletem jeléül ezen finomítok egy kicsit.) Már azon is lamentáltunk, hogy a Szerelem keveréknek egyáltalán elég erős-e az illata. Mondanom sem kell, hogy a Szenvedéllyel kapcsolatban nem volt ilyen észrevétel.

Végül megszületett a döntés. A Szerelmet választotta.

Mert azt mondta, hogy a párja annak örülne igazán. Az adná meg neki a vágyot bizonságot, a szeretettség érzését. És bármennyire is megrészegítené a Szenvedély illatfelhőjében felé lépkedő szerelme látványa -itt ha jól emlékszem, nyelt is egy nagyot -, de ennél sokkal jobban szeretné boldognak látni őt.

Annyira meghatott ez a történet, hogy a vásárból hazafelé tartva a kocsiban azon kaptam magam, hogy ekörül keringenek a gondolataim. Annyira emberi volt, ahogy a saját vágyaival küzd, és aztán mégis felülemelkedik rajtuk, csak azért, hogy örömet okozzon ezzel a számára kedvesnek.

Nagyon hálás vagyok neki –különösen így a karácsonyi vásárlási láz közepette -, hogy ilyen szép példáját láttam az igazi szerelemnek.

Azt kívánom nekik, hogy adják át magukat a szerelemnek, amikor érzik, ahogy a nyugat-indiai szantál simogató melegsége az összekapcsolódásra, a damaszkuszi rózsa pedig a szeretetre megnyitja a szívüket. A jázmin magát a szerelmet idézi meg nekik, míg a nyugtató mandarin és a bergamott abban segít majd, hogy félelmek nélkül mutassák meg sebezhetőségüket egymásnak.

Szívből kívánok nagyon szeretetteljes, boldog és békés karácsonyt mindenkinek!