Azt hiszem, nem fogok meglepetést okozni senkinek azzal, hogy teljesíteni egy félironman távot hatalmas erőpróba testileg éppúgy, mint mentálisan. De ami különösen izgalmas számomra, az az átváltozás, ami végbement bennem egészen az elhatározástól, a felkészülésen át a célvonal átlépéséig. Sőt, még a verseny utáni pár napban is. Nem vagyok már ugyanaz az ember, aki nyolc hónappal ezelőtt voltam. Persze, nyilván az izmaim megedződtek, és vállban szűkebbek az ingek, de ami még fontosabb: türelemre, kitartásra és alázatra nevelt ez a tapasztalat.

Elvégre is lelki síkon keresendő az elhatározásom oka. A év végi számvetésemkor döntöttem el, hogy egy kellően beláthatatlanul nagy triatlon távot fogok teljesíteni. Azért, hogy újra erősnek érezzem magam: hogy hegyeket tudok megmozgatni, és hogy nincs az a megrázkódtatás, amiből ne lehetne újra talpra állni. Hogy azt érezzem, hogy bármi történjék is velem, bízhatok a saját erőmben, és kitartásomban.

A félironman táv kellően nagy erőpróbának tűnt az 1,9 km úszással, a 90 km bicajjal és a 21 km futással. Futottam már félmaratont, mint ahogy tekertem már fél napokat az országuti bicajommal, és többször úsztam már át a Balantont (még ha csupán „nagyi úszásban” is, baseball sapival a fejemen), de teljesen elképzelhetetlen volt, hogy a hármat együtt, pláne ilyen távon teljesíteni tudjam.

Izgulva hívtam fel az edzőt, akit egy barátom ajánlott. Akkor már tudtam, hogy jó helyen vagyok, amikor bevallottam neki, hogy nem tudok gyorsúszásban három levegővel 50 méternél hosszab távot kifulladás nélkül legyűrni, és azt mondta, hogy nem baj, majd idővel menni fog. Pont egy ilyen edzőre volt szükségem: aki támogat és bátorít. Hiszen tudtam, hogy a házi feladatomat úgyis meg fogom csinálni.

Így vette kezdetét a felkészülés a párommal együtt, ami rettentő izgalmas volt. Lett egy órám is, ami nagyon alaposan számontart rólam mindent. Annyira zavarbaejtően sok mindent, hogy azóta sem merem a hálószobában altatni. A hétfők kivételével az elmúlt hét hónap minden napján volt valamilyen edzésem. Így történt, hogy futottam Oslóban és Madridban, úsztam Korzikán, bicajoztam Franciaországban és Svájcban. A legszebb edzések között mindenképpen ott van a Genfi-tó körüli tekerésünk és a Saléve megmászása bicajjal.

A legnehezebb az volt, hogy hogyan illesszem be a mindennapjaimba az edzéseket, miközen három ország között ingáztam folyamatosan, céget alapítottam, elkezdtem franciául tanulni és végzem az aromaterapeuta sulit is. A hétköznapokon a kora reggeli, vagy késő esti órákkal kellett gazdálkodnom, okosan.

Hosszas beszélgetéseket folytattam magammal a reggeli úszásra menet, hogy miért lett volna jobb tovább aludni, vagy este 11-kor miért ne tekerjem le az utolsó 5 kilométert, mikor már mindenki más is haza ment a szigetről. De mégis felkeltem. És mégis letekertem. Mert arra gondoltam, hogy ezek azok az apró kis mozzanatok, amikben megedződik az akaraterőm. És minden erőfeszítés felér egy apró kis győzelemmel.

Triatlonos élményeim következtében született velős felismeréseim:

• Nagyon pontosan kell látnom a célomat. Van, aki a győzelemért csinálja, van , aki a határait feszegeti, van, aki visszaigazolást szeretne, van, aki rendszerességet az életében, van, aki egészségesebb, sportosabb testet (és lelket) és még ezernyi más indok lehet. A félironman már kellően nagy erőpróba ahhoz, hogy megmutassa, mi az, amiért tényleg hajlandóak vagyunk lépéseket tenni.
• Nem szabad összehasonlítgatnom magam a többi atlétával: nem tudhatom, hogy nekik mi a céljuk, milyen felkészültségi állapotban vannak, mi a stratégiájuk, milyen sportolói múltjuk van. Nem szabad helyet adni a rossz érzésnek, amikor egyre közelebbről hallom egy karbon kerék suhogását. Arra kell gondolnom, hogy én megtettem mindent a saját felkészülésemért.
• Akkor tudok elég levegővel úszni, ha kifújom, ami bennem maradt. Akkor tudok befogadni, ha a régit elengedem.
• Felbecsülhetetlen támogatást adnak a szeretteink. Csupán azzal, hogy ott vannak, hogy együttéreznek, hogy aggódnak, hogy szurkolnak. Nincs kiemelkedő egyéni teljesítmény stabil hátország nélkül.
• A gondolataim határozzák meg azt, hogy hogyan élem meg ugyanazt a fizikai teljesítményt. Minden edzés közben arra gondolok, hogy már az egynegyede megvan. Vagy már csak még ugyanennyit kell. Vagy egyik lépést a másik után, és elfogynak a kilométerek. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy arra gondoljak, hogy fáj, hogy fáradt vagyok, hogy atyaég, még mennyi teendő vár otthon.
• Viselni egy csapat mezét, vagy egy ország zászlaját hihetetlenül felemelő érzés. Ugyanakkor felelősség is, ami arra sarkall, hogy mozgósítsam az utolsó erőtartalékaimat is.

Nagyon hálás vagyok ezért az élményért, nagyon sokat adott. Természetesen a podersdorfi verseny csak egy mérföldkő volt, de az utazás tovább folytatódik. Nem szívesen nélkülözném mindazt, amit a triatlontól kaptam.

Az elmúlt egy év nemcsak a Scented Up megszületését hozta, hanem számos új elhatározást is. Erre egyébként minimum gyanakodni kell, amikor egy nő levágatja a haját. Szóval azt találtam ki, hogy triatlonozni fogok, és szeptemberben teljesítem Podersdorfban a féltávot, azaz az ironman táv felét.

Ennek jegyében az elmúlt hónapokban Kerekes Ábel és a Triplán segítségével szorosabb barátságot kötöttem a szokatlanul korai, vagy késői órákban végzett futás, úszás és bicaj edzésekkel. Talán a „korai” és a „barátság” szavak egyidejű használata kicsit túlzónak tűnik ebben a szövegkörnyezetben, de az Ábel és a Triplán rész igaz.

 Hogy a gyakori svájci látogatásaim se húzzák keresztbe a felkészülést, Genfben ugyanúgy minden adott az edzésekhez. Sőt, itt sokkal szívesebben indulok hosszabb bicaj túrákra, mert gyönyörű hegyek és tavak között tekerhetek, és mindenhová tükörsima kerékpárút vezet. 

 Az egyik kedvenc útvonalam Yvoire, a Genfi-tó déli partján fekvő francia középkori városka. Korabeli árkádjai alatt hangulatos boltocskák bújnak meg, és itt található a Jarden des Cinq Sents, azaz az „öt érzék kertje” nevű illatos labirintus is. De nem ez az egyetlen aromaterápiás vonatkozású felfedezésem ebben a városban. Találtam ugyanis egy kis boltot, ahol a parfümök fellegváraként is ismert dél-francia város, Grasse kézműves parfümjeit árulják. Kis üvegcséken sorakoznak a keserűnarancs virág, rózsa, írisz, vetiver és levendula esszenciák, és egy egész falat foglalnak el a finomabbnál finomabb illatú szappanok.

A kívánságaimnak csak a bicajos felső zsebeinek mérete szab határt, ezért aztán gyakori látogatója vagyok a városkának. Minden fordulóval lassan, de biztosan telepítem át a bolt készletét a svájci oldalra.

Egy évvel ezelőtt kezdődött minden. Bélával éppen egy egyetemi évfolyamtársunk esküvőjére tartottunk az autópályán, miközben a legutóbbi aromaterápiás tanfolyamon hallottakról meséltem.

- De azt tudtad, hogy az illóolajok nemcsak a különböző betegségekre jók, hanem az ember kedvét és gondolatait is tudják befolyásolni? Ugyanúgy hatnak, mint a hormonok. Vannak, amik örömérzetet tudnak kelteni, mások nyugtatnak vagy szorongást oldanak, vagy éppen fokozzák a figyelmet.

- … (tuti, hogy itt elhangzott egy vicc, amire már nem emlékszem)

- De ami még érdekesebb, hogy egy-egy illatkeveréket úgy is össze lehet állítani, hogy az a saját személyiséged kiegészítője legyen: ott erősítsen, ahol hiányod van, és ott puhítson, ahol túl sok vagy. Mondjuk öntsön önbizalmat beléd, amikor ki kell állnod magadért, és tompítsa a túlzott érzékenységedet. A fáraó családtagjainak például a főpapjaik készítettek ugyanilyen elven személyre szabott illatkeveréket.

És akkor megszületett az ötlet: hozzunk létre egy projektet, ami közelebb hozza az emberekhez az aromaterápiának azt a szeletét, ami a közérzetünkre, mentális állapotunkra hat, akár még az egyes személyiségtípusokat is figyelembe véve. Emlékszem, hogy egyszerre nagyon lelkesek lettünk!

Az első komolyabb ötletelésünk természetesen arra irányult, hogy mi legyen a projekt neve. Angolul-magyarul záporoztak a rémesebbnél-rémesebb nevek. Aztán egyszer csak megérkezett a miénk: Scented Up, vagyis illatokkal felrázni valamit.

A kulisszák mögött sok idő telt el tanulással, termékfejlesztéssel és teszteléssel. Most már van centigrammos mérlegünk és pipettánk, tudunk méhviaszos krémparfümöt készíteni, sőt még a magyar kozmetikai piac titkaiba is betekintést nyertünk. Szívesen sztorizunk majd ezekről is a későbbiekben, de a legfontosabb örömteli hírünk most az, hogy mostantól már kimerészkedünk a reflektorfénybe, és egyre többet hallhattok majd rólunk, tőlünk.

Mindezt azért, hogy minél szélesebb körben érthetővé és elérhetővé tegyünk a szubtilis aromaterápia praktikáit, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a túlfeszített, stresszes hétköznapokban segítsünk minél több olvasónknak visszabillenni a testi-lelki egyensúly állapotába.

A reptérről egyből irány a svájci Alpok. A lapos háztetőkön a legalább két méteres hóréteg jelzi, hogy itt nem viccel a tél. Első este már szemezek a sajt fondüvel, de még tartom magam. Mivel itt majdnem minden sajtból készül, erős a gyanúm, hogy maximum késleltethetem, de elkerülni úgysem fogom a találkozást. A harmadik estéig tartom magam. Mert soha nem sietünk a hegyekben.

Megtanulom, hogy itt a fekete pálya meredek szűzhavas hegyoldalt jelent. Gondolnád, hogy ez csak egy maréknyi tapasztalt (vagy vakmerő) profinak a játszótere, de közben alig férünk be a 3200 méterről induló fekete pálya síliftjébe. Mindenkinek jobb, ha ezeket a fényképeket csak a haza érkezésem után mutatom meg.

De előtte még gyűjtök néhányat Fuerteventurán. A legdélebbi spanyol szigeten kopár vulkanikus hegykúpok, a Szaharából importált homokdűnék, fekete és fehér homokos tengerpartok, és mindenek előtt gyönyörű, fehér tarajos hullámok követik egymást. Az európai Hawaii-ként emlegetett szörfparadicsom sok országból vonzza a hullámlovasokat. Mi éppen egy skót instruktorral csiszolgatjuk a tudásunkat, egy ír srác és egy svájci pár kíséretében. A beöltözés után már egészen coolnak néz ki mindenki; gyors eligazítás a tengerparton, és máris a vízben vagyunk.

Az óceánban nagyon bölcsnek kell lenned. Nem érdemes a hullámok ellenében erőlködni, meg kell tanulni használni az áramlatokat, és figyelni az időzítésre. Két siklás között a deszkán ülve figyeljük a fáradhatatlanul formálódó hullámokat. Türelmesen kivárni a tökéleteset egyfajta meditáció. Mert soha nem sietünk az óceánban.

Christina és Philip negyven év körüliek. Ebben az évben már másodjára utaznak a Kanári-szigetekre, mert meleg van, és imádnak kite szörfözni. Nagyon fittek és ügyesek; egyből az első hullámokon felállnak a deszkán, és egyszer sem hallom őket a 17 fokos víz miatt nyafogni, pedig két óra után mindannyian átfagyunk.

A karnevál első estéjén együtt megyünk velük az éjszakába. Az utolsó bárban egy csapatnyi hetven év körüli helyi erő mellett kapunk asztalt. Miután az egyikük véletlenül lelöki az egyébként már üres poharunkat az asztalról, megtudjuk, hogy jóvátételképpen mindannnyiuknak feltétlen el kell fogadnia egy ajándék italt. Ez a helyi szokás. A koccintás után már az unokáik fényképeit mutogatják, és minden harmadik mondat után dalra fakadnak. Én teljesen meghatottan hallgatom a negyven évnyi házasság titkáról szóló tanítást, pillanatra sem bizonytalanodva el a nyelvi akadályok miatt. A beszélgetést megolajozza a sok mosoly. Úton hazafelé nem bírjuk abbahagyni a nevetést. Imádtuk a dalban előadott történeteket, de hajnal három tájékán már nem mertünk újabb kérdést megkockáztatni.

Valahogy itt minden olyan drámai. A bicaj kölcsönzőben legalább tíz perces érzelmektől átfűtött monológot hallgattunk arról, hogy mennyire lehetetlen kérés most verseny bicajt kölcsönözni a seregestül érkező triatlonisták miatt. Az első tíz másodperc után tudjuk, hogy montainbike-ot választunk, de azért türelmesen kivárjuk az előadás végét. Mert soha nem sietünk egy szigeten.

 Akár síelés, akár szörfözés, egy jó ajakír életmentő. Az alábbi házilag készített méhviasz alapú keverék sikeresen teljesített a bevetésen. A hozzávalókat olvasztd fel és egy kis tégelybe öntve hagyd kihűlni a saját tempójában. Mert tudod, soha nem sietünk a konyhában.

5 g méhviasz

20 ml mandula olaj

20 ml rózsavíz

30 csepp levendula (Lavandula angustifolia) és orvosi kamilla (Matricaria chamomilla) illóolaj

Van az az érzés, amikor semmi másra nem vágyunk, minthogy valaki ránk terítsen egy láthatatlan köpenyt, ami a „minden rendben van” melegségével burkol be. Mert éppen valamilyen szomorúság vagy aggodalom marcangolja a lelkünket, de mégsem tudjuk kinyújtani a karunkat a barátaink, családtagjaink felé, hogy „most jól esne egy nagy ölelés”. Mert mondjuk azt gondoljuk, hogy ha éppen nem vagyunk jókedvűek és szórakoztatóak, akkor teher lehetünk számukra. Vagy mert egy hatalmas nagy titok nyomja a lelkünket, amit nem merünk megosztani velük.

Megvan ez az érzés?

Mindenkinek van valamilyen – jobb esetben konstruktív – megoldása erre az esetre. Néha bekuckózunk otthon egy nagy bögre kakaóval és megnézünk egy felejthető romkomot, vagy tolunk egy kemény kardió edzést, vagy éppen lázas nagytakarításba fogunk, hátha a külső rend valahogy lecsendesíti a bennünk levő felfordulást.

Az aromaterápiás eszköztárunkból ilyen esetekben jön jól a kék kamilla (Matricaria chamomilla) illóolaja, mivel szubtilis üzenete az, hogy „minden a legnagyobb rendben van”. Ez a kék színű olaj instant enyhülést ad a lelkünknek, mintha csak egy meleg láthatatlanná tevő köntösbe burkolna be minket. Megnyugtat, és enyhíti az aggodalmainkat.

A gyógynövények között méltán előkelő helyen számom tartott kamillának (más néven orvosi székfűnek, német vagy magyar kamillának) egyébként ezen kívül is nagyon sok jótékony hatása ismert. A benne levő kamazulénnek köszönhetően nemcsak nyugtató, de kiváló gyulladáscsökkentő és antiszeptikus hatása is van, így a sebgyógyulásban is nagy segítség. Erősíti az immunrendszert, enyhíti az izom- és ízületi gyulladásokat, ráadásul nőgyógyászati fertőzések esetén is jótékony hatású.

Aromafürdőben alkalmazva 3-5 cseppet tegyünk egy evőkanálnyi mézbe, vagy tejszínbe, majd ezután keverjük a meleg fürdővízhez. Garantáltan ellazít, megnyugtat, és elfeledteti azt, ami a szívünket nyomja.

Ha egyetlen illatot kéne választanom, amit a legjobban szeretek, kérdés nélkül vágnám rá: mandarin!

Soha nem bizonytalanodtam el benne, sosem éreztem túl émelyítőnek, vagy szeszélyesen kiszámíthatatlannak. Minden emlékemben egy kedves, meleg, életvidám narancssárga illat mosolyog vissza rám, akár a mikuláscsomagot bontom ki, akár Apukám kezén érzem, amikor halomban tisztította nekünk, feltételezve azt, hogy így több C-vitamint tud belénk diktálni, (aminek nyilván esetünkben semmi alapja nem volt, megtisztítottuk volna magunk is).

Mondhatom, hogy a mandarin mindig egy kedves, bíztató barát volt. Most viszont már azt is értem, hogy miért éreztem így.

A mandarin (Citrus reticulata) a citrusok, egész pontosan a rutafélék botanikai családjába tartozik. A citrusfélék az élet örömének élvezetét testesítik meg; a nyitottságot mindarra, amit a Nap a kerek narancsos-sárgás gyümölcsökben megérlel, ami a nektár édes tápláló esszenciájában ölt testet. Számos illóolaj sorolható ide: az édes- és keserűnarancs, a neroli, a petit grain, a citrom, vagy éppen a bergamott, és a sort még tovább folytathatnánk.

A közös jellemzőiken túl azonban mindegyik egyedi karakterrel és energetikai üzenettel is bír. Mind közül pedig a legelbűvölőbb számomra a mandarin.

A mandarin azt hirdeti, hogy „Nyiss az élet örömeire! Tedd mindezt bátran, még akkor is, ha közben megsérülhetsz, mert csak így érdemes!” A mandarin nem nézegeti az Outlook calendárját a borkóstoló közben, hogy mi lesz holnap, nem aggódik amiatt sem, hogy az a gyönyörű türkiz színű cipő pont semelyik ruhájához nem fog menni, sőt azt mondja, hogy nem baj, mert majd választ hozzá egy színben passzolót. Nem gondolkodik kétszer azon, hogy jó ötlet-e azt a törzsi indiai henna mintát felrajzoltatni a karjára, ami pont ki fog lógni a mandzsettája alól a vezetői workshopon. Helyette azt mondja, hogy hajrá, egyszer élünk, és miért ne tennénk mindezt önfeledten, gyermeki ártatlansággal rácsodálkozva a mindennapok kalandjaira.

És azt is mondja, hogy ne aggódj, mert az is benne van, hogy felhorzsolod a térded, vagy összetörik a szíved. Nem azért, mert az nem fáj annyira. Piszkosul fáj! Hanem azért mert így érdemes, és ezzel együtt is ezerszer megéri, mint inkább bezárkózni a szobád négy fala közé, biztonságban, egyedül.

Épp most jött szembe az élet öröme. Nagyon kedves meleg barna szeme van. Hallom, ahogy a mandarin odasúgja nekem (pont úgy, hogy mindenki hallja), hogy hajrá, Kicsi! Nyilván csak viccel….

És mandarint simítok a csuklómra.

Mosolygósan kacsint egyet felém. „Na, mire vársz?”

Nagy nap volt a múlt szerdai, hiszen újabb lépést tettem az okleveles aromaterapeuta minősítésem felé a Panarom Aromaterapeuta Intézetében. Ez már egyébként a második képzésem volt, amin részt vettem, de mivel színvonalában messze felülmúlja elődjét, szakmai időszámításomat mostantól indítom.

Három napot töltöttünk együtt, ami alatt betekintést nyertünk az aromaterápia történetébe és filozófiájába, az illóolajok kémiai felépítésébe és hatásmechanizmusába, illetve konkrét illóolajokat, növényi olajokat és aromavizeket (hidrolátumokat) ismertünk meg. Természetesen gyakorlatban is, úgyhogy alig győztük befogadni az izgalmasabbnál izgalmasabb illatokat. Csoda, ha egy egész doboz új szerzemény is hazajött velem? De hát olyan szépen pislogtak rám… Be is kellett szereznem egy új tartódobozt, amiben már 78 üvegcse fér el.

Ez az aromaterapeuta képzés első lépcsőfoka, amit követően 2-3 napos workshopokon tovább mélyíthetjük a tudásunkat az egyes tüneteggyüttesekre, testrészekre fókuszálva (pl: emésztőszervi betegségek, nőgyógyászati problémák), illetve elsajátítva a masszázstechnikát is. Kb másél év múlva az összegző vizsga után szerezhetem meg az okleveles aromaterapeuta képesítést, amivel már önállóan is komponálhatok egyedi keverékeket, amikkel támogatható a test öngyógyító mechanizmusa egy-egy fiziológiai és mentális probléma esetén. Mivel az intézet 2016-ban felvételt nyert az Aromaterapeuták Nemzetközi Szövetségébe (IFA International Federation of Aromatherapists), innen már csak egy fél lépés a nemzetközi diploma megszerzése, amit a világ majd összes országában elfogadnak. Akkor viszont költözöm Balira :)

Nagyon izgalmas dolog tudni a megoldást egy-egy egészségügyi problémára, de ami engem továbbra is leginkább foglalkoztat, az az aromák lelkünkre, szellemünkre gyakorolt varázslatos hatása. Nem túlzás azt mondani, hogy itt bizony varázslatról van szó, hiszen különösen ezen a területen igaz az, hogy már egy leheletnyi illat is eléri szubtilis hatását. Azaz nem az anyagbeli tulajdonságai érvényesülnek, hanem valami sokkal megfoghatatlanabb, egészen éteri jelleg.

Nem véletlen, hogy az ókori görögök az illóolajokat „éteri olajként” emlegették. Ők még bizonyára sokkal inkább tudatában voltak az illóolajok azon csodálatos képességének, hogy információt képesek átadni a testnek, és harmonizálják, kiegészítik a meglevőt a hiányzóval. Az ókori egyiptomiaknál például az illóolajok misztériumát a papok, szakrális beavatottak gyakorolták. A fáraó családtagjainak például személyre szabott parfümjük volt, ami sokkal többre volt képes annál, mintsem hogy kellemes illattal burkolta be gazdáját. Hittek abban, hogy az illóolajok képesek olyan színekkel kiegészíteni viselőjük személyiségét, ami hiányzott belőle.

Ezt a misztériumot szeretném én is felfedezni, kitanulni az aromaterápián belül. Persze tudom, hogy hosszú még az út addig, és végig kell járnom a fiziológiai sík tananyagát is. De az mindenképpen bizakodással tölt el, hogy most már jó kezekben vagyok, megfelelő mesterekre találtam, akiknek nagyon hálás vagyok.

Emlékszel még Kathryn nyakláncára a „Kegyetlen játékokból”? Jó példa arra, amikor egy ékszer az esztétikai funkcióján túl titokban más célt is szolgál. De még mielőtt félreértenéd, hogy hova akarok kilyukadni, megmutatom, hogy milyen kincset találtam.

Ez itt egy furfangos jószág: egy nyakláncnak álcázott aromaterápiás diffúzor. A belsejébe egy tetszőleges illatkeverékkel átitatott filckorongot lehet tenni, ami a tested melegétől szépen észrevétlen párologtatja a kedvenc illatod. Ráadásul a filckorongokból több is jár egy medálhoz, így viszonylag könnyű váltogatni az illatokat.

A ’wearable’ kategória egyébként az illatoknál már nagyon régóta jelen van; akár egészen az ókorig is visszamehetünk a kis nyakba akasztós parfümös üvegcsékig. Ezeknek persze nem az volt a szerepe, hogy finoman párologtassák gazdájuk parfümjét, sőt, épp ellenkezőleg.

A hordható aromadiffúzoroknak egyébként sok fajtája létezik: karkötő, gyűrű formában is találkoztam már velük.

Szóval ha legközelebb azt látod, hogy valaki sűrűn az orrához emelgeti a medálját, második gondolatként azért add meg az esélyt arra, hogy talán mégis normális.

Bármennyire is hihetetlen még most, amikor a nappalok bőven 30 fok felett találják a hőmérő higanyszálát, de a rövidülő nappalok már előrevetítik, hogy hamarosan újra teljes fordulatszámra kapcsolunk. Talán észre sem vesszük, hogy szépen lassan feléljük a nyári pihenés alatt gyűjtött energiáinkat, hiszen könnyű belefeledkezni a teendőinkbe. Érdemes még idejében elejét venni a kimerültségnek, és rövidke töltődést szolgáló szeánszokat beiktatni a mindennapokba, amik segítségével megőrizhetjük energiaszintünket.

Szerencsére van egy igazán hatásos aroma, amihez folyamodhatunk, ez pedig a levendula. Ezek a kicsit fűszeres, gyengéden balzsamos illatú lila virágok ölelő harmóniába burkolnak minket, segítik a nyugtató, pihentető alvást, de a céltalanság, lelki békétlenség, vagy akár kedveszegettség esetén is hatásosan könnyítenek a szívünkön.

Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a levendula úgynevezett adaptogén természetű olaj, azaz adagolásától függően lehet nyugtató, de nagy mennyiségben viszont stimuláló hatású is. Tehát csak óvatosan a lila üvegcsékkel!

A levendulának egyébként több fajtája létezik, amik különböző kemotípusokat képviselnek, azaz hajszálnyit eltérnek a belőlük kivont aromás vegyületek, így hatásuk is eltérő.

A leggyakrabban használt típus az orvosi levendula (Lavandula angustifolia), ami elsősorban fájdalomcsillapító, nyugtató, feszültségoldó és gyulladáscsökkentő hatású. Kisebb égési sérülések és bőrirritációk esetén azonnali enyhülést ad, és a sebgyógyulást is felgyorsítja.

A vadlevendula (Lavandula latifolia spica) ezzel szemben kiváló nyákoldó és hűsítő hatású illóolaj, szintén erős fájdalomcsillapító potenciállal. Rovarcsípésnél azonnal enyhíti a viszketést, de alkalmazhatjuk ödémára, és égési sérülésekre is. (Például: napégésre keverjünk össze 2 ml vadlevendulát, 10 ml körömvirágolajjal. Ezzel az olajos keverékkel napi 3-4-szer nedves bőrre felkenve néhány nap alatt sokat javíthatunk bőrünk állapotán.)

Levendula szuper (Lavandula super) az álmatlanság legjobb ellenszere, de segít a fejfájás, akár migrénes görcsök enyhítésében is. Ha már pihentető alvásról beszéltünk, természetesen ő lesz most a „favoritunk”.

A műfaj legyen a relaxáló fürdőzés, a recept pedig egy lazító-nyugtató fürdősó keverék.

Teríts szét 500 g nagy méretű kristályos tengeri sót egy lapos üveg tálban. (Nem kell semmi extra himalájai, überdrága sóra gondolni; a szupermarketben beszerezhető nagykristályos só tökéletes lesz erre a célra. Én például egy Cis márkájó „Sale marino iodato” feliratú verziót használtam).

Egy üvegcsében (lehet egy kávéscsésze is) keverj össze 5 csepp levendula szuper olajat (lavandula super) és 5 csepp római kamillával (Chamaemelum nobile), majd oszlasd el a keveréket a sóágyon. Egy fedővel letakarva alaposan rázd össze a keveréket, majd fedővel letakarva tíz napon keresztül alkalmanként ismételd meg ezt a mozzanatot. Az elkészült fürdősót egy szélesebb szájú üvegben érdemes tárolni (akár befőttes üveg is lehet).

A fürdő szeánszhoz egy evőkanál fürdősót adagolj a fürdővízhez, szem előtt tartva a mértékletességet. Tapasztalatból tudom, hogy a kezdeti lelkesedés úgyis kicsit megbillenti a kezeket.

Ezután már nincs más hátra, mint kellemesen elücsörögni a meleg vízben kellemes társaságban. Természetesen egy jó könyvre gondolok.

Ha nincs kedved kivárni a fürdősó beérésének idejét, hanem azonnal szeretnéd kipróbálni az aromakeverék hatását, akkor hordozó anyagként 5 ml tejszínt használj! (Például egyszerű 10%-os főzőtejszínt.)

Fontos, hogy semmiképpen ne cseppents az illóolajokat közvetlenül a vízbe, hanem használj hordozóanyagot (só, tejszín), mert olaj lévén a cseppek a felszínen fognak csak úszkálni nagy koncentrációban, ami az érzékenyebbeknél könnyen irritációt okozhat.

Kellemes töltődést kívánok!

Szerte a világban nagyon komoly kutatások folynak az aromapszichológia területén, hogy többet tudjunk az illatok hatásáról, illetve még pontosabban arról, hogyan lehet tudat alatt befolyásolni az emberek viselkedését.

Szervezetfejlesztők figyelem! :) Japán volt a legelső, aki az aromákra egyfajta menedzsment eszközként kezdett tekinteni, amivel tudatosan befolyásolható a munkatársak, és az ügyfelek viselkedése is. Az ő kísérleteikből tudjuk, hogy például a gépelési hibák 20%-kal csökkentek levendula, 33%-kal jázmin és 54%-kal citrom használata következtében.

Az aromapszichológiában élenjáró országokban, mint például Japánban vagy az USA-ban ma már nem kuriózum, hogy a középületekben, irodaházakban komoly aroma diffúzor rendszereket installálnak az épületgépészet részeként. A Kajijama Corporation state-of-the art irodaházába például egy olyan intelligens rendszert építettek be, ami a nő-férfi arányt, és a napszakot is figyelembe véve keveri ki az éppen optimális aromakeveréket. A rózsa-levendula segíti csökkenteni a stresszt, nap közben a fás-virágos jegyek teremtenek kellemes atmoszférát, majd haza indulás előtt egy kis citrus koktél ad enegialöketet a hazaindulóknak.

Az illatokban a retail területén is sok lehetőség rejlik, hiszen a vásárlói magatartás egyik legjobb és még legális befolyásolási módját látják sokan az aromák ügyféltérben való használatában. Legyen szó a panaszos ügyfelek megnyugtatásáról, a fogyasztási kedv élénkítéséről, vagy a kaszinókban tomboló játékszenvedély fokozásáról.

Az eredmények elég meggyőzőek. Egy kísérlet során ugyanazokat a Nike cipőket mutatták meg két csoportnak két külön teremben. Ahol egy kellemes virágos illatkompozícióval illatosították a teret, ott a vásárlók átlagosan 10.33 $-ral többet adtak volna a cipőkért. Egy másik esetben egy las vegasi kaszinóban sikerült egy speciális aromakeverék segítségével 45 %-kal megnövelni a nyerőgépekbe dobált pénz mennyiségét. Még az adósságbehajtásra is van illat: ha a számlalevelet egy Aeolus7 nevű (egyébként enyhén izzadtságszagú) aromával illatosított papíron küldik ki, nagyobb hatékonysággal hajthatóak be a kintlevőségek, mintha egy behajtó céget bíznának meg. (Várom a kreatív magyarázatokat arra, hogy vajon mi lehet az összefüggés az izzadtságszag és a fizetési hajlandóság között.) :)

Ha már ennyire jól működik ez az eszköz, akkor nézzük meg, hogy a mindennapokban hogyan tudod arra használni, hogy kellemesebb környezetet teremts magad körül.

Itt egy kis praktika az open office hangulat fokozására :)

Vegyél egy 30 ml-es barna üveget és cseppents bele:

• minden vicceken nem nevető munkatársad után 1 csepp kubebabors olajat
• minden extra túlóra után 1 csepp eukaliptusz olajat (eukaliptus radiata)
• minden lefagyott workflow után 1 csepp levendula olajat
• minden náthás munkatársad után 1 csepp teafa olajat
• minden ötödik félregépelt domain jelszó után 1 csepp citromot

A keveréket gyengéden rázd össze, és napi 1 cseppet cseppents egy ilyen hideg párologtatókőre.